A Wenckheim család frank eredetű volt, I. Ferdinánd német-római császár 1559-ben adományozott Wenck Dánielnek címereslevelet, majd Wenck Ágoston 1608-ban „wenckheimi” előnévvel birodalmi nemességet kapott. Wenck János udvari orvost Mária Terézia császárnő 1748-ban osztrák lovagi rangra emelte, az erről szóló diploma már Wenckheim névre lett kiállítva. Az orvos fia, Wenckheim János József császári tanácsos, alsó–ausztriai kancellár harruckerni Harruckern Mária Cecília bárónővel kötött házasságot, így a família később jelentős birtokokhoz jutott Békés vármegyében. A házaspár fiai közül (I.) József cs. kir. altábornagy és (I.) Ferenc cs. kir. altábornagy 1776-ban osztrák bárói rangot nyert, 1781-ben pedig magyar honosságot kapott.

A Kígyóspuszta egy részét birtokló Wenckheim (I.) Józsefet 1802-ben magyar grófi rangra emelte I. Ferenc király, tőle származik a família grófi ága, míg öccsétől, Wenckheim (I.) Ferenctől a bárói ága.

(I.) József gróf 1803-ban bekövetkezett halála után két fia örökölte vagyonát. Az idősebb grófi ágat megalapító Wenckheim (III.) József és az ifjabb grófi ágat megalapító Wenckheim (II.) Ferenc 1808 januárjában osztoztak meg birtokaikon. Ekkor (III.) József Békés mezővárost, Kígyóspusztát, Székudvart és (Arad) Szentmártont kapta meg, (II.) Ferenc pedig Gyula mezővárost, Eleket, Dobozt, Gerlát, valamint Csákó- és Szentmiklóspusztát örökölte.